Tudomány Archívum - Voluntary Carbon Registry

SZAKMAI TARTALMAK

rampi — Thu, 09 Oct 2025 23:35:20 +0000

Itt találod azokat a szakmai tartalmakat, eszközöket és ismereteket, amelyek segítenek megérteni a dekarbonizáció folyamatát és elindulni a karbon-semleges működés felé.

A SZAKMAI TARTALMAK bejegyzés először Voluntary Carbon Registry-én jelent meg.

Mintha egy sci-fi thriller lenne

rampi — Mon, 06 Oct 2025 22:01:20 +0000

Hűha, ezek a srácok (Bilal és Känzig) egyre durvább számokat dobnak be, ahogy finomítják a modellt és frissítik az adatokat. Mintha egy sci-fi thriller lenne, ahol a főhősök egyre mélyebbre ásnak, és kiderül, hogy a probléma sokkal nagyobb, mint gondoltuk. Gyorsan összefoglalom, mit látok az evolúcióban (az absztraktok és bevezetők alapján a kulcspontok kijönnek): Május 2024 (eredeti verzió): Itt indul a buli. Az Ő becslésük: 1°C globális hőmérséklet-emelkedés 12%-kal csökkenti a világ GDP-jét a csúcson. Jelenértékű jóléti veszteség 31%, Szociális Szénár (SCC) 1056 dollár/tonna CO2. Üzleti-as-usual forgatókönyvben óriási károk, és már itt hangsúlyozzák, hogy a globális hőmérséklet-variabilitás sokkal jobban korrelál az extrém eseményekkel (pl. árvizek, aszályok), mint a lokális ország-szintű adatok, amiket a korábbi panelek használtak. Ezért hatszor nagyobb károk, mint a régi becslések (1-3%). Augusztus 2024 (rev1): Kis finomítás, de hasonló: SCC 1065 dollár, jóléti veszteség 29%, még mindig 12% GDP-csökkenés. Több köszönetnyilvánítás, de a lényeg nem változik sokat – talán adatfrissítés vagy kisebb módszertani tweak. November 2024: Itt már emelkednek a számok. SCC 1367 dollár, jóléti veszteség 25%, de a GDP-hatást még mindig 12%-nak mondják. Új elemek: hangsúlyosabb a hosszú távú persistencia, és frissítették az adatbázist (pl. ISIMIP extrém időjárás-mutatók). A bevezetőben részletesebben magyarázzák, miért jobb a globális variabilitás, mint a lokális (erősebben prediktálja a káros eseményeket). Szeptember 2025 (legfrissebb): Boom! Ez a durva upgrade. Most már 1°C emelkedés több mint 20%-kal csökkenti a világ GDP-jét hosszú távon (nem csak csúcson). Jelenértékű jóléti veszteség több mint 30%, SCC több mint 1500 dollár/tonna. Váltottak adatbázisokra (Barro-Ursúa + NOAA a hosszú távú mintához, Penn World Tables a szélesebbhez), és hangsúlyozzák, hogy a permanens 1°C hatás most már 20%+ GDP-veszteség. A 2100-ig 2°C felmelegedésnél 30%+ jóléti veszteség – ez már tényleg „egzisztenciális fenyegetés” szint. Új asszisztensek (pl. Krzysztof Lisiecki), és a bevezető élesebb: a régi becslések alábecsülték, mert nem fogták meg a globális variabilitást. Elsőre az döbbent meg, hogy mennyire növekszik a becsült kár idővel – mintha a valóság utolérné a modelleket, vagy az új adatok (pl. friss extrém események) egyre sötétebb képet festenek. Ez nem csak akadémiai cucc: implikálja, hogy nagy országoknak (USA, EU) megéri egyedül is dekarbonizálni, mert a költségek alacsonyabbak a károknál. A valóság utoléri a modelleket – és most már van szabvány is, ami kimondja: a karbon ára nem játék Mintha egy sci-fi thriller bontakozna ki előttünk, ahol a tudósok nem pusztán adatokat elemeznek, hanem a jövő gazdasági valóságát írják újra. Bilal és Känzig legfrissebb kutatásai évről évre sötétebb képet festenek arról, milyen árat fizetünk a klímaváltozásért — és az ár már nem csak metafora. A Social Cost of Carbon (SCC), vagyis az egy tonna szén-dioxid kibocsátásának társadalmi költsége, 2024 óta meredeken emelkedik a tudományos becslésekben. A modellfrissítések sorozata (május, augusztus, november, majd 2025 szeptemberében a legújabb verzió) mind ugyanabba az irányba mutat: a valóság sokkal drágább, mint ahogy eddig gondoltuk. 2024 – még csak sejtettük A tavalyi modellek szerint 1 °C globális melegedés akár 12%-os GDP-csökkenést is okozhat, a jóléti veszteség pedig 30% körül alakul. Az SCC ekkor még „csak” 1056 USD/tonna CO₂ körül mozgott — hatszor magasabban, mint a korábbi becslések. 2025 – már tudjuk A legfrissebb, 2025 szeptemberi verzió szerint ugyanez az 1 °C már 20%-os globális GDP-veszteséggel jár, a jóléti kár 30% fölött van, és az SCC meghaladja az 1500 USD-t tonnánként. Ez már nem „környezeti költség”, hanem civilizációs árlista. A kutatók hangsúlyozzák: a korábbi becslések alábecsülték a globális variabilitást — vagyis a klíma kiszámíthatatlan hullámzását, ami valójában az extrém események (aszályok, árvizek, hőhullámok) igazi motorja. Ez az, amit a régi modellek nem tudtak megfogni, de a valóság most igen. A tudomány most már számokat tesz a túlélésre A képlet egyszerű, és dermesztő: 1 tonna CO₂ ≈ 1500 USD társadalmi kár. Ez a felismerés nemcsak tudományos mérföldkő, hanem gazdasági fordulópont is. Ha a kibocsátások valós költségét nézzük, még a legdrágább dekarbonizációs program is olcsóbb, mint a passzív várakozás. Az USA-nak, az EU-nak — sőt, bármely országnak — önmagában is megéri cselekedni, mert a kár már régen meghaladta az együtt nem cselekvés költségét. Most itt a szabvány, ami kimondja mindezt Eddig a tudomány számolt, a piac hallgatott. De most megjelent az első nemzetközi szabvány, ami összeköti a két világot: a Social Cost of Carbon–Linked Carbon Index (SLCI Credit Price Standard™). Ez a keretrendszer a karbonlábnyomot közvetlenül kapcsolja össze a társadalmi kárral: Társadalmi kár (USD) = Karbonlábnyom (tCO₂) × SCC (USD/tCO₂) Vagyis minden kibocsátásnak van számszerű, pénzben kifejezhető ára. A SLCI Credit Price Standard™ célja, hogy a karbonkreditek ára végre ne politikai alku vagy piaci kompromisszum legyen, hanem a valós társadalmi kár tükre. 2035-re a konvergencia éve A standard egyértelmű célt jelöl ki: 2030-ra a karbonkredit áraknak el kell érniük az SCC legalább 30–50%-át (450–750 USD/tCO₂), 2035-re pedig teljesen össze kell érniük a társadalmi költséggel (kb. 1500 USD/tCO₂). Ez a korrekció nem elméleti. Ez az ár az életben maradás ára. Olvasd el a teljes dokumentumot: SLCI Credit Price Standard™ – Social Cost of Carbon–Linked Carbon Index A jövő pénzneme nem a dollár vagy az euró lesz, hanem a CO₂-tonna ára. És most már tudjuk, mennyit ér. Forrás: ClimeNews | Kováts Andrea Éva

A Mintha egy sci-fi thriller lenne bejegyzés először Voluntary Carbon Registry-én jelent meg.

A klímaváltozás okozta gazdasági kár mértéke

rampi — Sat, 06 Sep 2025 21:46:18 +0000

A klímaváltozás okozta gazdasági „kár” mértéke: évi 38 000 000 000 000 USD veszteség 2049 körül – fejenként nagyjából 4 600–4 750 USD Lényeg röviden: a Nature folyóiratban megjelent, The economic commitment of climate change című tanulmány (.PDF) szerint a már a „betonozott” felmelegedés miatt 2049 körül a világ gazdasága minden évben átlagosan 38 billió (trillion) USD veszteséget szenved el, és a globális átlagjövedelmek 19%-kal alacsonyabbak lesznek, mint egy klímaváltozás nélküli világban lenne. Ez az éves kár nagyjából hatszorosa annak a költségnek, amely a 2 °C-os pályán maradáshoz szükséges kibocsátáscsökkentési intézkedések végrehajtásával járna. A Potsdam Intézet frissítést tett közzé (2025. augusztus), amely szerint a jövedelemcsökkenés globális átlaga inkább 17 %, a gazdasági kár pedig 32 billió dollár évente. A kár ez alapján még mindig 5-szöröse a klímavédelmi költségeknek. A lényeg nem változott: a tétlenség drágább, mint a cselekvés. Az éghajlatváltozás okozta gazdasági károk az évszázad közepéig jelentősek és meghaladják a mérséklés költségeit, elsősorban a hőmérsékleti változások okozzák őket, és leginkább az alacsony jövedelmű és alacsony történelmi kibocsátású régiókat érintik. Ezek a megállapítások nagyjából összhangban vannak az éghajlatváltozás gazdasági hatásainak nagyságrendjére és a kibocsátáscsökkentés előnyeire vonatkozó szélesebb körű bizonyítékokkal (1, 2, 3, 4, 5). A tanulmány egy úgynevezett elkötelezett kármodell (committed damage) segítségével mutatja be, hogy a múltbeli emissziók miatt már bekövetkezett folyamatok visszafordíthatatlan gazdasági hatásokat generálnak. A modellek szerint a 2049-ig esedékes hatások szignifikánsan különböznek a jövőbeni kibocsátási forgatókönyvek között – azaz a kár már „bekövetkezett”. A képen egy világtérkép látható, amely a jövedelemváltozást mutatja a klímaváltozás nélküli gazdasághoz képest: a legnagyobb veszteséget vörös színek jelzik, főleg Dél-Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, míg egyes északi régiókban (kék) kisebb nyereség látható. Mit jelent ez fejenként? 38 billió USD / év osztva ~8,0 milliárd fővel ≈ 4 750 USD/fő/év. A legfrissebb ENSZ-becsléssel (8,2 milliárd fő 2024-ben) számolva 38 billió / 8,2 mrd ≈ 4 630 USD/fő/év. A 2025-ös revízió szerinti 32 billió / 8,2 mrd ≈ 3 900 USD/fő/év. Ez azt jelenti, hogy minden egyes emberre évente több ezer dollárnyi „láthatatlan klímaadó” jut – és erről a legtöbben még soha nem hallottak. A legfontosabb tudnivalók a Nature-tanulmányból „Elkötelezett” károk: A ma beépült felmelegedés, még további emissziók nélkül is, középtávon minden évben óriási veszteséget okoz a globális gazdaságnak. A központi becslés: 19% (később 17%) átlagos jövedelemcsökkenés 2049 körül. Éves veszteség dollárban: 38 billió USD/év (2005-ös, vásárlóerő-paritáson korrigált, „international” USD), a revízió szerint 32 billió USD/év. Egyenlőtlenség: A legnagyobb arányos veszteséget Afrika és Dél-Ázsia szenvedi el, míg Észak-Amerika és Európa jóval kisebb százalékos visszaesést tapasztalnak. A revízió szerint ezek az egyenlőtlenségek még erősebbek lettek. Kár vs. költség: A károk ~6× (revízió: ~5×) nagyobbak, mint a 2 °C-os cél tartásának mérséklési költségei. A nem cselekvés ára magasabb, mint a cselekvésé. A folyamat már elindult: tonnánkénti CO₂-költség Nem csak 2049-ben jelentkeznek a károk – már most is mérhetők. A különböző kutatások alapján az 1 tonna CO₂ kibocsátás társadalmi, gazdasági és ökológiai kárértéke jelenleg kb. 1300 USD, és folyamatosan emelkedik. Ez az érték – az ún. Social Cost of Carbon (SCC) – azt mutatja meg, hogy egyetlen tonna kibocsátás mekkora kárt okoz a világban. A lényeg: teljesen mindegy, hogy a károkat globális GDP-kiesésként, éves aggregált veszteségként vagy tonnánkénti társadalmi költségként vizsgáljuk – a számok összeérnek. Mindegyik megközelítés ugyanarra az eredményre vezet: a kibocsátások folytatása gazdaságilag irracionális. Miért fontos ez az önkéntes karbonpiacnak (VCM) és a karbonkrediteknek? Ha a társadalmi kár évi 32–38 billió USD, illetve 1300 USD/tCO₂, akkor minden tonna ki nem bocsátott CO₂ valódi, számszerűsíthető közgazdasági hasznot jelent. A VCM: Tőkét irányít oda, ahol a CO₂-csökkentés a legolcsóbb – ez gyorsítja a megújulók (pl. napelemek) és energiahatékonysági beruházások terjedését. Keresletet teremt a klímamegoldásokra, ami méretgazdaságosságot és árzuhanást hoz, különösen a nap–szél–tárolás hármasban. Igazságosabbá teszi a terheket, mert ott is forrást biztosít, ahol a legnagyobb a kár, de a legkevesebb a saját tőke. A tanulmány fő üzenete: ha a károk többszörösen meghaladják a mérséklés költségeit, akkor a VCM nem luxus, hanem ésszerű biztosítás. Mit üzen ez az olvasónak és a döntéshozóknak? Kommunikáció –> Mondjuk ki világosan: a semmittevés ára fejenként évente 4–5 ezer dollár, és tonnánként 1300 USD. Ezt a számot mindenkinek tudnia kell. Politika és pénzáramlás –> A köz- és magánforrások, köztük az önkéntes karbonpiac, döntőek a gyors dekarbonizáció felpörgetésében – mert olcsóbb megelőzni a kárt, mint kifizetni. Igazságosság –> A károk aránytalanul sújtják a legkevésbé felelős régiókat; a kreditalapú finanszírozás segíthet ott gyorsítani a megújulók terjedését, ahol a legnagyobb a haszon és a legkisebb a teherbírás. A Nature-tanulmány üzenete kristálytiszta: ha a klímakárok ára éves szinten is többszöröse a mérséklés költségeinek, és tonnánként már most 1300 USD körül mozog, akkor minden ki nem bocsátott tonna CO₂ megtakarítás, nem pedig költség. A karbonpiac és a kreditek pedig felgyorsítják a tiszta energia terjedését, és egyre szélesebb társadalmi rétegek számára nyitják meg az energiafüggetlenség útját. Forrás: ClimeNews

A A klímaváltozás okozta gazdasági kár mértéke bejegyzés először Voluntary Carbon Registry-én jelent meg.

Az éghajlatváltozás makrogazdasági hatása

rampi — Mon, 01 Jul 2024 14:59:37 +0000

Az éghajlatváltozás makrogazdasági hatása: Globális vs. helyi hőmérséklet Adrien Bilal & Diego R. Känzig – 2024. május „A tanulmány becslése szerint az éghajlatváltozás makrogazdasági kárai hatszor nagyobbak, mint korábban gondolták. Kihasználjuk a globális hőmérséklet természetes változékonyságát, és az idősoros eltérésekre támaszkodunk. A globális hőmérséklet 1°C-os emelkedése a világ GDP-jének 12%-os csökkenéséhez vezet. A globális hőmérsékleti sokkok sokkal erősebben korrelálnak a szélsőséges éghajlati eseményekkel, mint a paneles szakirodalomban általában használt országszintű hőmérsékleti sokkok, ami megmagyarázza, hogy a mi becslésünk miért lényegesen nagyobb. A csökkentett formájú bizonyítékokat arra használjuk, hogy strukturális kárfüggvényeket becsüljünk egy standard neoklasszikus növekedési modellben. Eredményeink szerint a szén-dioxid társadalmi költsége tonnánként 1056 USD (2024. május). (Frissítés: 2024. augusztus 1065 USD/CO2tonna, 2024. novemberben már ez az érték 1367 USD/CO2tonna, és 2025. szeptemberre 1500 USD/CO2tonnara emelkedett …a szek.) A szokásos mértékű felmelegedés forgatókönyve 31%-os jóléti veszteséget eredményez jelenértékben. Mindkettő több nagyságrenddel meghaladja a korábbi becsléseket, és azt jelenti, hogy az egyoldalú szén-dioxid-mentesítési politika költséghatékony az olyan nagy országok számára, mint az Egyesült Államok.” – ezzel az összefoglalóval jelent meg egy új kutatási eredmény az alábbi részletezéssel. Új elemzés szerint a globális felmelegedés gazdasági hatása 6-szor nagyobb a vártnál 2018-ban William Nordhaus közgazdasági Nobel-díjat kapott kutatásáért, amely kimutatta, hogy a globális átlaghőmérséklet 1 Celsius-fokos emelkedése a globális gazdasági input 1-3%-os csökkenéséhez vezetne. Azóta is ez volt a hagyományos vélekedés a globális felmelegedés gazdasági hatásairól, de Adrien Bilal, a Harvard Egyetem munkatársa és Diego Känzig, a Northwestern Egyetem munkatársa új kutatása egészen más következtetésre jut. Az éghajlatváltozás makrogazdasági hatásai című, 2024 májusában kelt kutatási dokumentumban: Global vs. Local Temperature, arra a következtetésre jutottak, hogy a globális felmelegedés gazdasági hatása hatszor nagyobb, mint amit Nordhaus állított. A bevezetőben a szerzőpáros kifejti: „Két lépésben jutunk erre a következtetésre. Először is, egy idősoros helyi előrejelzési megközelítésre támaszkodunk, hogy megbecsüljük a globális hőmérsékleti sokkok hatását a bruttó hazai termékre (GDP).” „Ez a megközelítés a globális átlaghőmérséklet – az éghajlatváltozáshoz legközelebb álló ingadozási forrás – természetes változékonyságát használja ki, amelyről kimutattuk, hogy sokkal erősebben jelzi előre a szélsőséges éghajlati eseményeket, mint az országos hőmérséklet. Azt találtuk, hogy a globális hőmérséklet 1°C-os emelkedése a világ GDP-jét 12%-kal csökkenti a csúcsponton. Másodszor, csökkentett formájú eredményeinket arra használjuk, hogy strukturális kárfüggvényeket becsüljünk egy egyszerű neoklasszikus növekedési modellben. Megállapítjuk, hogy az éghajlatváltozás 31%-os jelenértékű jóléti veszteséget és 1056 USD/ tonna szén-dioxid társadalmi költséget eredményez.” A globális felmelegedés hatalmas gazdasági hatása A Neue Zürcher Zeitung egy svájci német nyelvű napilap, amelyet 1780-ban alapítottak. A svájci-német napilap hírében áll, és a nemzetközi ügyekről szóló részletes tudósításairól ismert. A Bilal és Känzig által végzett gazdasági kutatásról szóló cikkben azt írja, hogy a globális felmelegedés hosszú távú hatása a gazdaságra hatalmas lenne – hasonlóan az 1930-as évek nagy gazdasági világválságához. Az azonban csak átmeneti esemény volt (bár az érintettek nem érezték annak), míg az éghajlatváltozás évszázadokon át fog hatni. A svájci származású Känzig az NZZ-nek elmondta: „Amikor először láttuk az eredményt, megdöbbentünk”. Ő és társszerzője, Adrien Bilal átnézték a kutatást, és többször tesztelték az általuk használt modellt. De végül meggyőződtek az eredményükről, ami különösen meglepő, ha gazdasági szempontból nézzük. „Másrészt az eredmény nagyon jó összhangban van a klímatudományi kutatásokkal”. mondta Känzig. „Ha beszélünk az éghajlatkutatókkal, sokkal drámaibb képet festenek”, mint amit William Nordhaus hat évvel ezelőtt bemutatott. Honnan ered ez az eltérés a korábbi kutatások és az új tanulmány között? Végül is eléggé megdöbbentő a különbség. Känzig és Bilal észrevette, hogy a korábbi gazdasági modellszámítások országspecifikus időjárási adatokat használnak a gazdasági hatásokra vonatkozó következtetések levonásához. Ez az elemzés azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az éghajlatváltozás globális jelenség. Az országspecifikus adatok például nem tartalmazzák az óceánok hőmérsékletét, holott az nagyban befolyásolja, hogyan alakulnak ki a viharok, mielőtt azok a szárazföld belsejébe vonulnának. Átfogó elemzés A tanulmány általános következtetése az, hogy az olyan szélsőséges időjárási események, mint a hőhullámok, a heves esőzések vagy a nagy szélsebesség nagyobb mértékben fognak növekedni, mint azt a felhasznált gazdasági modellek korábban feltételezték. Minél több hőhullám van, annál inkább csökken a termelékenység, nemcsak a szabadban dolgozók, hanem az irodában dolgozók esetében is. Az olyan események, mint az áramkimaradások is valószínűbbé válnak. A tanulmány másik új megközelítése, hogy nem csak a termelékenység csökkenése által okozott károkat elemzi, hanem a tőkeveszteségeket is. „Az esőzések, áradások vagy viharok jelentős károkat fognak okozni az infrastruktúrában” – mondja Känzig. Utak, villanyvezetékek és más infrastruktúrák fognak tönkremenni. Ez a legújabb kutatás azt mutatja, hogy mivel a potenciális károk ilyen nagyok, az éghajlatvédelembe való beruházás sokkal inkább megéri, mint korábban gondolták. A klímaaktivisták úgy vélik, hogy ez az új kutatás a nemzetközi klímapolitika újragondolását eredményezheti – például a globális felmelegedés mértékének mérséklését célzó, klímabarát technológiákba történő beruházások tekintetében. Känzig is ebben reménykedik. „Az éghajlat olyan téma, amely nagyon közel áll a szívemhez” – mondja. Pályafutása kezdetén a Svájci Nemzeti Banknál és a Bank of Englandnél töltött szakmai gyakorlatot. Igazából monetáris politikát akart kutatni, „de aztán rájöttem, hogy az éghajlatváltozás óriási jelentőségét tekintve túl kevés gazdasági kutatás foglalkozik a témával” – mondta. Reakció a „The Research”-re A tanulmány megjelenése óta a gazdasági és tudományos közösségekben nagy egyetértés mutatkozott, de kritikák is elhangzottak. Egyesek szerint a legújabb modellben használt számítások nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a világ alkalmazkodik az éghajlatváltozáshoz. Känzig szerint ez érthető kifogás. „De ma még senki sem tudja megmondani, hogy a világ ténylegesen mennyit fog befektetni az alkalmazkodási intézkedésekbe”. Mások kritizálják, hogy az eredmények túl optimisták, mert az elemzés nem számol az úgynevezett billenőpontokkal – olyan eseményekkel, amikor egy ökoszisztéma a felmelegedés miatt összeomlik -, amelyek katasztrofális következményekkel járnának. Känzig elmondta, hogy továbbra is meg van győződve arról, hogy az éghajlatváltozás okozta gazdasági károkat eddig jelentősen alábecsülték, és hogy minden új felismerés, mint például ez az új tanulmány, csak arra szolgál, hogy tájékoztassa az embereket a globális felmelegedésből eredő közelgő éghajlati válság súlyosságáról. Következtetések a globális felmelegedésről és a gazdaságról A szerzők kutatásuk következtetésében azt írják: „Ebben a tanulmányban bemutatjuk, hogy az éghajlatváltozás hatása a gazdasági tevékenységre jelentős. A globális átlaghőmérséklet természetes éghajlati változékonyságát kihasználva olyan idősoros becsléseket kapunk, amelyek reprezentatívak a globális felmelegedés általános hatására nézve. Megállapítottuk, hogy a globális hőmérséklet 1°C-os emelkedése tartósan csökken a globális GDP, a veszteség csúcsértéke 12%. Ez a nagymértékű hatás a szélsőséges éghajlati jelenségek megugrásának köszönhető.” „Ezzel szemben a hagyományos paneles szakirodalomban használt helyi hőmérsékleti sokkok a szélsőséges események minimális emelkedéséhez és sokkal kisebb gazdasági hatásokhoz vezetnek. Eredményeink együttesen 1056 USD/tCO2 SCC-t és 31%-os jóléti veszteséget jelentenek egy mérsékelt felmelegedési forgatókönyv esetén. Ezek a hatások ahhoz hasonlíthatók, mintha egy nagyobb háborút örökre belföldön vívnának (kiemelés hozzáadva). Eredményeink nemcsak azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás komoly fenyegetést jelent a világgazdaságra nézve, hanem a szén-dioxid-mentesítési politikára nézve is jelentős következményekkel járnak. Számos szén-dioxid-mentesítési beavatkozás költsége 27 és 95 dollár között van a csökkentett CO2-tonnánként. A hagyományos SCC-érték (151 $/tCO2) azt jelenti, hogy ezek a politikák csak akkor költséghatékonyak, ha a kormányok internalizálják az egész világra vonatkozó előnyöket, ahogyan azt az SCC megragadja. Egy olyan kormány azonban, amely csak a hazai hasznokat internalizálja, a mérsékléssel kapcsolatos előnyöket a belföldi szén-dioxid-költség (DCC) segítségével értékeli.” „A DCC mindig alacsonyabb, mint az SCC, mivel az egyetlen országot ért károk kisebbek, mint az egész világot ért károk. Például a helyi sokkokon alapuló hagyományos becslések szerint az Egyesült Államok DCC-je 30 $/tCO2 , ami az egyoldalú kibocsátáscsökkentést megfizethetetlenül drágává teszi. Az új becsléseink szerint azonban az Egyesült Államok DCC-je 211 USD/tCO2 lesz, és így nagymértékben meghaladja a szakpolitikai költségeket. Ebben az esetben az egyoldalú szén-dioxid-mentesítési politika költséghatékony az Egyesült Államok számára”. A tanulság Mark Z. Jacobson az építő- és környezetmérnöki tudományok professzora és a Stanford Egyetem Atmosphere/Energy Programjának igazgatója. Tud egy-két dolgot erről a globális felmelegedésről, és arról, hogyan lehet intézkedéseket hozni a hatásainak csökkentésére. A CleanTechnica jó barátja is, számos cikket írt már kis közösségünknek az internet peremén. Megkérdeztem Jacobson professzort, hogy mit gondol erről a legújabb közgazdasági kutatásról, és ő így válaszolt: „Ez a tanulmány kiegészíti azon tanulmányok egyre bővülő listáját, amelyek azt sugallják, hogy a szén-dioxid társadalmi költsége és az éghajlatváltozásból eredő gazdasági költségkárok sokkal magasabbak, mint korábban gondolták.” Bolygónk közel kétharmadát az óceánok borítják. A globális felmelegedés miatt melegebb tengervíz hatásának figyelmen kívül hagyása egyszerűen irreális eredményekhez vezet. Az emberek vitatkozhatnak Bilal és Känzig következtetéseivel – vajon a szén-dioxid társadalmi költsége több mint ezer dollár tonnánként, vagy csak 574,22 dollár? Az ilyen kérdések olyanok, mintha azt kérdeznénk, hány angyal tud táncolni egy gombostű fején. A tanulmány elsődleges haszna az, hogy a globális felmelegedés gazdasági hatásának vizsgálatakor a Föld egészét, és nem csak a szárazföldi tömegeket kell figyelembe vennünk. Már ezért is megérdemelnének egy Nobel-díjat. Forrás: CleanTechnica

A Az éghajlatváltozás makrogazdasági hatása bejegyzés először Voluntary Carbon Registry-én jelent meg.

A szén-dioxid egyre magasabb társadalmi költsége

rampi — Mon, 05 Sep 2022 14:16:51 +0000

A szén-dioxid társadalmi költsége több mint háromszorosa a jelenlegi szövetségi becslésnek, derül ki egy új tanulmányból. A szén-dioxid társadalmi költségéről – amely az éghajlat-politikai elemzések kritikus alapjául szolgál – készült többéves tanulmány megállapítja, hogy minden egyes további tonna szén-dioxid kibocsátása a légkörbe 185 dollárba kerül a társadalomnak – ez jóval magasabb, mint a jelenlegi szövetségi becslés, amely 51 dollár/tonna. Szakmai értékeléssel ellátott publikáció ERŐFORRÁSOK A JÖVŐÉRT (RFF) A Resources for the Future (RFF) 2017 óta dolgozik a szén-dioxid társadalmi költségének (SCC) alapjául szolgáló tudományos alapok frissítésén. Az SCC a Föld légkörébe egy tonna szén-dioxid (CO₂) hozzáadásából eredő gazdasági károk dollárban kifejezett becslése. Az értéket széles körben használják az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő politikák gazdasági előnyeinek számszerűsítésére, beleértve a gépjárművek üzemanyag-fogyasztási normáit, az erőművek szabályozását, valamint az olaj- és gázipari infrastruktúrából származó kibocsátást csökkentő szabályokat. Ezen erőfeszítések részeként az RFF Social Cost of Carbon Initiative (A szén-dioxid-kibocsátás társadalmi költségei kezdeményezés) számos intézmény multidiszciplináris kutatóinak nagy csoportját állította össze, hogy az SCC-t megalapozó tudományt olyan módon frissítsék, amely teljes mértékben megfelel a Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémiák (NASEM) által 2017-ben közzétett, mérföldkőnek számító jelentés ajánlásainak. Többéves, megbízható modellezés és elemzés után a Resources for the Future (RFF) és a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem (UC Berkeley) kutatói által vezetett, több intézményt tömörítő csapat közzétette a szén-dioxid társadalmi költségének aktualizált becslését, amely új módszereket és kulcsfontosságú tudományos előrelépéseket tükröz. A Nature című folyóiratban 2022. szeptember 1-én közzétett tanulmány szerint minden egyes további tonna szén-dioxid kibocsátása a légkörbe tonnánként 185 dollárba kerül a társadalomnak – a jelenlegi 51 dolláros szövetségi becslésnek 3,6-szorosába. A szén-dioxid társadalmi költsége olyan kritikus mérőszám, amely dollárban kifejezve méri azt a gazdasági kárt, amely egy további tonna szén-dioxid légkörbe történő kibocsátásával jár. A szén-dioxid magas társadalmi költsége szigorúbb éghajlat-politikára ösztönözhet, mivel növeli az üvegházhatású gázok csökkentésének becsült hasznát. „A tudományos és gazdasági szakirodalom legújabb eredményeire támaszkodó becslésünk azt mutatja, hogy messze alulbecsüljük a légkörbe kibocsátott minden egyes további tonna szén-dioxid okozta kárt” – mondta Richard G. Newell, az RFF elnöke és vezérigazgatója, aki a szakértői véleményezéssel ellátott tanulmány társszerzője. „Ebből az következik, hogy a globális felmelegedést okozó szennyezést csökkentő kormányzati politikák és egyéb intézkedések előnyei nagyobbak, mint azt eddig feltételeztük.” A tanulmány, amelyet David Anthoff, a Berkeley Egyetem docense és Kevin Rennert, az RFF munkatársa vezetett, az Egyesült Államok különböző intézményeinek vezető kutatóit vonta össze, hogy a szén-dioxid-kibocsátás társadalmi költségének modellezéséhez fontos frissítéseket dolgozzanak ki. Ezek az előrelépések magukban foglalják a különböző társadalmi-gazdasági és kibocsátási pályák valószínűségének figyelembe vételét messze a jövőben; az éghajlati rendszer modern ábrázolásának beépítését; és a legmodernebb tudományos módszereket az éghajlatváltozás mezőgazdaságra, a hőmérséklettel összefüggő halálesetekre, az energiaköltségekre és a tengerszint emelkedésére gyakorolt hatásainak értékelésére. A becslés figyelembe veszi továbbá a jövőbeli éghajlati kockázatok értékelésének aktualizált megközelítését a jövőbeli gazdasági bizonytalansághoz kapcsolódó „diszkontálás” révén. A 185 dolláros tonnánkénti érték a központi becslés a sok közül, amely magában foglalja az ezeken a pályákon rejlő bizonytalanságot. Az új Nature-tanulmány teljes mértékben megfelel a Nemzeti Akadémiák 2017-es, korszakalkotó jelentésében foglalt módszertani ajánlásoknak, amelynek társelnöke Newell és Maureen Cropper, az RFF munkatársa volt. Az üvegházhatású gázok társadalmi költségeivel foglalkozó szövetségi ügynökségek közötti munkacsoport, amely az előző kormányzat idején feloszlott, de Biden elnök utasítására újjáalakult, szintén a 2017-es ajánlások alapján frissíti a szén-dioxid társadalmi költségére vonatkozó becslését. „Reméljük, hogy kutatásunk segít a kormány ügynökségek közötti munkacsoportjának várhatóan frissített szén-dioxid-társadalmi költségét megalapozni” – mondta Brian C. Prest, az RFF Social Cost of Carbon Initiative társszerzője és igazgatója. „A döntések csak olyan erősek, mint a mögöttük álló tudomány. Tanulmányunk pedig azt találja, hogy a szén-dioxid-kibocsátás többe kerül a társadalomnak, mint azt sokan valószínűleg gondolnák.” Magán a becslésen kívül a tanulmány egyik fő eredménye a Greenhouse Gas Impact Value Estimator (GIVE) modell, egy nyílt forráskódú szoftverplatform, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy megismételjék a csapat módszertanát, vagy kiszámítsák saját szén-dioxid-kibocsátás társadalmi költségbecsléseiket. A mai napon egy új adateszköz, a Social Cost of Carbon Explorer is megjelent, amely bemutatja a GIVE modell működési mechanizmusát, és lehetővé teszi a felhasználók számára az adatok részletes feltárását. „Reményeink szerint a ma bemutatott, szabadon hozzáférhető, nyílt forráskódú GIVE-modell a becslések folyamatos fejlesztésének alapját képezi a tudósok világszerte kibővült közössége számára” – mondta Rennert. „A teljesen átlátható módszertan volt munkánk vezérelve, amely más üvegházhatású gázokra, például a metánra és a dinitrogén-oxidokra is közvetlenül vonatkozik.” Anthoff hangsúlyozta, hogy a tanulmány szerzőinek sokrétű szakértelme a kutatás sokrétűségéből fakad. „A szén-dioxid társadalmi költségének becsléséhez számos tudományágból származó inputra van szükség” – mondta. „Amikor elkezdtük ezt a projektet, tudtuk, hogy csak akkor járhatunk sikerrel, ha minden egyes tudományág vezető kutatóiból álló csapatot állítunk össze, hogy azok hozzájáruljanak szakértelmükkel. Különösen büszke vagyok arra a sok vezető intézetből érkező kutatócsoportra, amely közösen dolgozott ezen a tanulmányon.” Forrás: EurekAlert Korábban: Az ÜHG társadalmi költsége

A A szén-dioxid egyre magasabb társadalmi költsége bejegyzés először Voluntary Carbon Registry-én jelent meg.