Az éghajlatváltozás makrogazdasági hatása
Az éghajlatváltozás makrogazdasági hatása: Globális vs. helyi hőmérséklet
Adrien Bilal & Diego R. Känzig – 2024. május
“A tanulmány becslése szerint az éghajlatváltozás makrogazdasági kárai hatszor nagyobbak, mint korábban gondolták. Kihasználjuk a globális hőmérséklet természetes változékonyságát, és az idősoros eltérésekre támaszkodunk. A globális hőmérséklet 1°C-os emelkedése a világ GDP-jének 12%-os csökkenéséhez vezet. A globális hőmérsékleti sokkok sokkal erősebben korrelálnak a szélsőséges éghajlati eseményekkel, mint a paneles szakirodalomban általában használt országszintű hőmérsékleti sokkok, ami megmagyarázza, hogy a mi becslésünk miért lényegesen nagyobb. A csökkentett formájú bizonyítékokat arra használjuk, hogy strukturális kárfüggvényeket becsüljünk egy standard neoklasszikus növekedési modellben. Eredményeink szerint a szén-dioxid társadalmi költsége tonnánként 1056 USD. A szokásos mértékű felmelegedés forgatókönyve 31%-os jóléti veszteséget eredményez jelenértékben. Mindkettő több nagyságrenddel meghaladja a korábbi becsléseket, és azt jelenti, hogy az egyoldalú szén-dioxid-mentesítési politika költséghatékony az olyan nagy országok számára, mint az Egyesült Államok.” – ezzel az összefoglalóval jelent meg egy új kutatási eredmény az alábbi részletezéssel.
Új elemzés szerint a globális felmelegedés gazdasági hatása 6-szor nagyobb a vártnál
2018-ban William Nordhaus közgazdasági Nobel-díjat kapott kutatásáért, amely kimutatta, hogy a globális átlaghőmérséklet 1 Celsius-fokos emelkedése a globális gazdasági input 1-3%-os csökkenéséhez vezetne. Azóta is ez volt a hagyományos vélekedés a globális felmelegedés gazdasági hatásairól, de Adrien Bilal, a Harvard Egyetem munkatársa és Diego Känzig, a Northwestern Egyetem munkatársa új kutatása egészen más következtetésre jut.
Az éghajlatváltozás makrogazdasági hatásai című, 2024 májusában kelt kutatási dokumentumban: Global vs. Local Temperature, arra a következtetésre jutottak, hogy a globális felmelegedés gazdasági hatása hatszor nagyobb, mint amit Nordhaus állított. A bevezetőben a szerzőpáros kifejti: “Két lépésben jutunk erre a következtetésre. Először is, egy idősoros helyi előrejelzési megközelítésre támaszkodunk, hogy megbecsüljük a globális hőmérsékleti sokkok hatását a bruttó hazai termékre (GDP).”
“Ez a megközelítés a globális átlaghőmérséklet – az éghajlatváltozáshoz legközelebb álló ingadozási forrás – természetes változékonyságát használja ki, amelyről kimutattuk, hogy sokkal erősebben jelzi előre a szélsőséges éghajlati eseményeket, mint az országos hőmérséklet. Azt találtuk, hogy a globális hőmérséklet 1°C-os emelkedése a világ GDP-jét 12%-kal csökkenti a csúcsponton. Másodszor, csökkentett formájú eredményeinket arra használjuk, hogy strukturális kárfüggvényeket becsüljünk egy egyszerű neoklasszikus növekedési modellben. Megállapítjuk, hogy az éghajlatváltozás 31%-os jelenértékű jóléti veszteséget és 1056 USD/ tonna szén-dioxid társadalmi költséget eredményez.”
A globális felmelegedés hatalmas gazdasági hatása
A Neue Zürcher Zeitung egy svájci német nyelvű napilap, amelyet 1780-ban alapítottak. A svájci-német napilap hírében áll, és a nemzetközi ügyekről szóló részletes tudósításairól ismert. A Bilal és Känzig által végzett gazdasági kutatásról szóló cikkben azt írja, hogy a globális felmelegedés hosszú távú hatása a gazdaságra hatalmas lenne – hasonlóan az 1930-as évek nagy gazdasági világválságához. Az azonban csak átmeneti esemény volt (bár az érintettek nem érezték annak), míg az éghajlatváltozás évszázadokon át fog hatni.
A svájci származású Känzig az NZZ-nek elmondta: “Amikor először láttuk az eredményt, megdöbbentünk”. Ő és társszerzője, Adrien Bilal átnézték a kutatást, és többször tesztelték az általuk használt modellt. De végül meggyőződtek az eredményükről, ami különösen meglepő, ha gazdasági szempontból nézzük. “Másrészt az eredmény nagyon jó összhangban van a klímatudományi kutatásokkal”. mondta Känzig. “Ha beszélünk az éghajlatkutatókkal, sokkal drámaibb képet festenek”, mint amit William Nordhaus hat évvel ezelőtt bemutatott.
Honnan ered ez az eltérés a korábbi kutatások és az új tanulmány között? Végül is eléggé megdöbbentő a különbség. Känzig és Bilal észrevette, hogy a korábbi gazdasági modellszámítások országspecifikus időjárási adatokat használnak a gazdasági hatásokra vonatkozó következtetések levonásához. Ez az elemzés azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az éghajlatváltozás globális jelenség. Az országspecifikus adatok például nem tartalmazzák az óceánok hőmérsékletét, holott az nagyban befolyásolja, hogyan alakulnak ki a viharok, mielőtt azok a szárazföld belsejébe vonulnának.
Átfogó elemzés
A tanulmány általános következtetése az, hogy az olyan szélsőséges időjárási események, mint a hőhullámok, a heves esőzések vagy a nagy szélsebesség nagyobb mértékben fognak növekedni, mint azt a felhasznált gazdasági modellek korábban feltételezték. Minél több hőhullám van, annál inkább csökken a termelékenység, nemcsak a szabadban dolgozók, hanem az irodában dolgozók esetében is. Az olyan események, mint az áramkimaradások is valószínűbbé válnak. A tanulmány másik új megközelítése, hogy nem csak a termelékenység csökkenése által okozott károkat elemzi, hanem a tőkeveszteségeket is. “Az esőzések, áradások vagy viharok jelentős károkat fognak okozni az infrastruktúrában” – mondja Känzig. Utak, villanyvezetékek és más infrastruktúrák fognak tönkremenni.
Ez a legújabb kutatás azt mutatja, hogy mivel a potenciális károk ilyen nagyok, az éghajlatvédelembe való beruházás sokkal inkább megéri, mint korábban gondolták. A klímaaktivisták úgy vélik, hogy ez az új kutatás a nemzetközi klímapolitika újragondolását eredményezheti – például a globális felmelegedés mértékének mérséklését célzó, klímabarát technológiákba történő beruházások tekintetében.
Känzig is ebben reménykedik. “Az éghajlat olyan téma, amely nagyon közel áll a szívemhez” – mondja. Pályafutása kezdetén a Svájci Nemzeti Banknál és a Bank of Englandnél töltött szakmai gyakorlatot. Igazából monetáris politikát akart kutatni, “de aztán rájöttem, hogy az éghajlatváltozás óriási jelentőségét tekintve túl kevés gazdasági kutatás foglalkozik a témával” – mondta.
Reakció a “The Research”-re
A tanulmány megjelenése óta a gazdasági és tudományos közösségekben nagy egyetértés mutatkozott, de kritikák is elhangzottak. Egyesek szerint a legújabb modellben használt számítások nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a világ alkalmazkodik az éghajlatváltozáshoz. Känzig szerint ez érthető kifogás. “De ma még senki sem tudja megmondani, hogy a világ ténylegesen mennyit fog befektetni az alkalmazkodási intézkedésekbe”.
Mások kritizálják, hogy az eredmények túl optimisták, mert az elemzés nem számol az úgynevezett billenőpontokkal – olyan eseményekkel, amikor egy ökoszisztéma a felmelegedés miatt összeomlik -, amelyek katasztrofális következményekkel járnának. Känzig elmondta, hogy továbbra is meg van győződve arról, hogy az éghajlatváltozás okozta gazdasági károkat eddig jelentősen alábecsülték, és hogy minden új felismerés, mint például ez az új tanulmány, csak arra szolgál, hogy tájékoztassa az embereket a globális felmelegedésből eredő közelgő éghajlati válság súlyosságáról.
Következtetések a globális felmelegedésről és a gazdaságról
A szerzők kutatásuk következtetésében azt írják:
“Ebben a tanulmányban bemutatjuk, hogy az éghajlatváltozás hatása a gazdasági tevékenységre jelentős. A globális átlaghőmérséklet természetes éghajlati változékonyságát kihasználva olyan idősoros becsléseket kapunk, amelyek reprezentatívak a globális felmelegedés általános hatására nézve. Megállapítottuk, hogy a globális hőmérséklet 1°C-os emelkedése tartósan csökken a globális GDP, a veszteség csúcsértéke 12%. Ez a nagymértékű hatás a szélsőséges éghajlati jelenségek megugrásának köszönhető.”
“Ezzel szemben a hagyományos paneles szakirodalomban használt helyi hőmérsékleti sokkok a szélsőséges események minimális emelkedéséhez és sokkal kisebb gazdasági hatásokhoz vezetnek. Eredményeink együttesen 1056 USD/tCO2 SCC-t és 31%-os jóléti veszteséget jelentenek egy mérsékelt felmelegedési forgatókönyv esetén. Ezek a hatások ahhoz hasonlíthatók, mintha egy nagyobb háborút örökre belföldön vívnának (kiemelés hozzáadva). Eredményeink nemcsak azt mutatják, hogy az éghajlatváltozás komoly fenyegetést jelent a világgazdaságra nézve, hanem a szén-dioxid-mentesítési politikára nézve is jelentős következményekkel járnak. Számos szén-dioxid-mentesítési beavatkozás költsége 27 és 95 dollár között van a csökkentett CO2-tonnánként. A hagyományos SCC-érték (151 $/tCO2) azt jelenti, hogy ezek a politikák csak akkor költséghatékonyak, ha a kormányok internalizálják az egész világra vonatkozó előnyöket, ahogyan azt az SCC megragadja. Egy olyan kormány azonban, amely csak a hazai hasznokat internalizálja, a mérsékléssel kapcsolatos előnyöket a belföldi szén-dioxid-költség (DCC) segítségével értékeli.”
“A DCC mindig alacsonyabb, mint az SCC, mivel az egyetlen országot ért károk kisebbek, mint az egész világot ért károk. Például a helyi sokkokon alapuló hagyományos becslések szerint az Egyesült Államok DCC-je 30 $/tCO2 , ami az egyoldalú kibocsátáscsökkentést megfizethetetlenül drágává teszi. Az új becsléseink szerint azonban az Egyesült Államok DCC-je 211 USD/tCO2 lesz, és így nagymértékben meghaladja a szakpolitikai költségeket. Ebben az esetben az egyoldalú szén-dioxid-mentesítési politika költséghatékony az Egyesült Államok számára”.
A tanulság
Mark Z. Jacobson az építő- és környezetmérnöki tudományok professzora és a Stanford Egyetem Atmosphere/Energy Programjának igazgatója. Tud egy-két dolgot erről a globális felmelegedésről, és arról, hogyan lehet intézkedéseket hozni a hatásainak csökkentésére. A CleanTechnica jó barátja is, számos cikket írt már kis közösségünknek az internet peremén. Megkérdeztem Jacobson professzort, hogy mit gondol erről a legújabb közgazdasági kutatásról, és ő így válaszolt: “Ez a tanulmány kiegészíti azon tanulmányok egyre bővülő listáját, amelyek azt sugallják, hogy a szén-dioxid társadalmi költsége és az éghajlatváltozásból eredő gazdasági költségkárok sokkal magasabbak, mint korábban gondolták.”
Bolygónk közel kétharmadát az óceánok borítják. A globális felmelegedés miatt melegebb tengervíz hatásának figyelmen kívül hagyása egyszerűen irreális eredményekhez vezet. Az emberek vitatkozhatnak Bilal és Känzig következtetéseivel – vajon a szén-dioxid társadalmi költsége több mint ezer dollár tonnánként, vagy csak 574,22 dollár? Az ilyen kérdések olyanok, mintha azt kérdeznénk, hány angyal tud táncolni egy gombostű fején. A tanulmány elsődleges haszna az, hogy a globális felmelegedés gazdasági hatásának vizsgálatakor a Föld egészét, és nem csak a szárazföldi tömegeket kell figyelembe vennünk. Már ezért is megérdemelnének egy Nobel-díjat.
Forrás: CleanTechnica