Mintha egy sci-fi thriller lenne

Hűha, ezek a srácok (Bilal és Känzig) egyre durvább számokat dobnak be, ahogy finomítják a modellt és frissítik az adatokat.

Mintha egy sci-fi thriller lenne, ahol a főhősök egyre mélyebbre ásnak, és kiderül, hogy a probléma sokkal nagyobb, mint gondoltuk.

Gyorsan összefoglalom, mit látok az evolúcióban (az absztraktok és bevezetők alapján a kulcspontok kijönnek):

• Május 2024 (eredeti verzió): Itt indul a buli. Az Ő becslésük: 1°C globális hőmérséklet-emelkedés 12%-kal csökkenti a világ GDP-jét a csúcson. Jelenértékű jóléti veszteség 31%, Szociális Szénár (SCC) 1056 dollár/tonna CO2. Üzleti-as-usual forgatókönyvben óriási károk, és már itt hangsúlyozzák, hogy a globális hőmérséklet-variabilitás sokkal jobban korrelál az extrém eseményekkel (pl. árvizek, aszályok), mint a lokális ország-szintű adatok, amiket a korábbi panelek használtak. Ezért hatszor nagyobb károk, mint a régi becslések (1-3%).
• Augusztus 2024 (rev1): Kis finomítás, de hasonló: SCC 1065 dollár, jóléti veszteség 29%, még mindig 12% GDP-csökkenés. Több köszönetnyilvánítás, de a lényeg nem változik sokat – talán adatfrissítés vagy kisebb módszertani tweak.
• November 2024: Itt már emelkednek a számok. SCC 1367 dollár, jóléti veszteség 25%, de a GDP-hatást még mindig 12%-nak mondják. Új elemek: hangsúlyosabb a hosszú távú persistencia, és frissítették az adatbázist (pl. ISIMIP extrém időjárás-mutatók). A bevezetőben részletesebben magyarázzák, miért jobb a globális variabilitás, mint a lokális (erősebben prediktálja a káros eseményeket).
• Szeptember 2025 (legfrissebb): Boom! Ez a durva upgrade. Most már 1°C emelkedés több mint 20%-kal csökkenti a világ GDP-jét hosszú távon (nem csak csúcson). Jelenértékű jóléti veszteség több mint 30%, SCC több mint 1500 dollár/tonna. Váltottak adatbázisokra (Barro-Ursúa + NOAA a hosszú távú mintához, Penn World Tables a szélesebbhez), és hangsúlyozzák, hogy a permanens 1°C hatás most már 20%+ GDP-veszteség. A 2100-ig 2°C felmelegedésnél 30%+ jóléti veszteség – ez már tényleg „egzisztenciális fenyegetés” szint. Új asszisztensek (pl. Krzysztof Lisiecki), és a bevezető élesebb: a régi becslések alábecsülték, mert nem fogták meg a globális variabilitást.

Elsőre az döbbent meg, hogy mennyire növekszik a becsült kár idővel – mintha a valóság utolérné a modelleket, vagy az új adatok (pl. friss extrém események) egyre sötétebb képet festenek. Ez nem csak akadémiai cucc: implikálja, hogy nagy országoknak (USA, EU) megéri egyedül is dekarbonizálni, mert a költségek alacsonyabbak a károknál.

A valóság utoléri a modelleket – és most már van szabvány is, ami kimondja: a karbon ára nem játék

Mintha egy sci-fi thriller bontakozna ki előttünk, ahol a tudósok nem pusztán adatokat elemeznek, hanem a jövő gazdasági valóságát írják újra. Bilal és Känzig legfrissebb kutatásai évről évre sötétebb képet festenek arról, milyen árat fizetünk a klímaváltozásért — és az ár már nem csak metafora.

A Social Cost of Carbon (SCC), vagyis az egy tonna szén-dioxid kibocsátásának társadalmi költsége, 2024 óta meredeken emelkedik a tudományos becslésekben.
A modellfrissítések sorozata (május, augusztus, november, majd 2025 szeptemberében a legújabb verzió) mind ugyanabba az irányba mutat: a valóság sokkal drágább, mint ahogy eddig gondoltuk.

2024 – még csak sejtettük

A tavalyi modellek szerint 1 °C globális melegedés akár 12%-os GDP-csökkenést is okozhat, a jóléti veszteség pedig 30% körül alakul. Az SCC ekkor még „csak” 1056 USD/tonna CO₂ körül mozgott — hatszor magasabban, mint a korábbi becslések.

2025 – már tudjuk

A legfrissebb, 2025 szeptemberi verzió szerint ugyanez az 1 °C már 20%-os globális GDP-veszteséggel jár, a jóléti kár 30% fölött van, és az SCC meghaladja az 1500 USD-t tonnánként. Ez már nem „környezeti költség”, hanem civilizációs árlista.

A kutatók hangsúlyozzák: a korábbi becslések alábecsülték a globális variabilitást — vagyis a klíma kiszámíthatatlan hullámzását, ami valójában az extrém események (aszályok, árvizek, hőhullámok) igazi motorja. Ez az, amit a régi modellek nem tudtak megfogni, de a valóság most igen.

A tudomány most már számokat tesz a túlélésre

A képlet egyszerű, és dermesztő:

1 tonna CO₂ ≈ 1500 USD társadalmi kár.

Ez a felismerés nemcsak tudományos mérföldkő, hanem gazdasági fordulópont is.
Ha a kibocsátások valós költségét nézzük, még a legdrágább dekarbonizációs program is olcsóbb, mint a passzív várakozás. Az USA-nak, az EU-nak — sőt, bármely országnak — önmagában is megéri cselekedni, mert a kár már régen meghaladta az együtt nem cselekvés költségét.

Most itt a szabvány, ami kimondja mindezt

Eddig a tudomány számolt, a piac hallgatott. De most megjelent az első nemzetközi szabvány, ami összeköti a két világot:
a Social Cost of Carbon–Linked Carbon Index (SLCI Credit Price Standard™).

Ez a keretrendszer a karbonlábnyomot közvetlenül kapcsolja össze a társadalmi kárral:

Társadalmi kár (USD) = Karbonlábnyom (tCO₂) × SCC (USD/tCO₂)

Vagyis minden kibocsátásnak van számszerű, pénzben kifejezhető ára.
A SLCI Credit Price Standard™ célja, hogy a karbonkreditek ára végre ne politikai alku vagy piaci kompromisszum legyen, hanem a valós társadalmi kár tükre.

2035-re a konvergencia éve

A standard egyértelmű célt jelöl ki:

• 2030-ra a karbonkredit áraknak el kell érniük az SCC legalább 30–50%-át (450–750 USD/tCO₂),
• 2035-re pedig teljesen össze kell érniük a társadalmi költséggel (kb. 1500 USD/tCO₂).

Ez a korrekció nem elméleti. Ez az ár az életben maradás ára.

Olvasd el a teljes dokumentumot:

SLCI Credit Price Standard™ – Social Cost of Carbon–Linked Carbon Index

A jövő pénzneme nem a dollár vagy az euró lesz, hanem a CO₂-tonna ára.
És most már tudjuk, mennyit ér.

Forrás: ClimeNews | Kováts Andrea Éva