A klímaváltozás okozta gazdasági kár mértéke

A klímaváltozás okozta gazdasági „kár” mértéke: évi 38 000 000 000 000 USD veszteség 2049 körül – fejenként nagyjából 4 600–4 750 USD

Lényeg röviden: a Nature folyóiratban megjelent, The economic commitment of climate change című tanulmány (.PDF) szerint a már a „betonozott” felmelegedés miatt 2049 körül a világ gazdasága minden évben átlagosan 38 billió (trillion) USD veszteséget szenved el, és a globális átlagjövedelmek 19%-kal alacsonyabbak lesznek, mint egy klímaváltozás nélküli világban lenne. Ez az éves kár nagyjából hatszorosa annak a költségnek, amely a 2 °C-os pályán maradáshoz szükséges kibocsátáscsökkentési intézkedések végrehajtásával járna. A Potsdam Intézet frissítést tett közzé (2025. augusztus), amely szerint a jövedelemcsökkenés globális átlaga inkább 17 %, a gazdasági kár pedig 32 billió dollár évente. A kár ez alapján még mindig 5-szöröse a klímavédelmi költségeknek. A lényeg nem változott: a tétlenség drágább, mint a cselekvés.
Az éghajlatváltozás okozta gazdasági károk az évszázad közepéig jelentősek és meghaladják a mérséklés költségeit, elsősorban a hőmérsékleti változások okozzák őket, és leginkább az alacsony jövedelmű és alacsony történelmi kibocsátású régiókat érintik. Ezek a megállapítások nagyjából összhangban vannak az éghajlatváltozás gazdasági hatásainak nagyságrendjére és a kibocsátáscsökkentés előnyeire vonatkozó szélesebb körű bizonyítékokkal (1, 2, 3, 4, 5).

A tanulmány egy úgynevezett elkötelezett kármodell (committed damage) segítségével mutatja be, hogy a múltbeli emissziók miatt már bekövetkezett folyamatok visszafordíthatatlan gazdasági hatásokat generálnak. A modellek szerint a 2049-ig esedékes hatások szignifikánsan különböznek a jövőbeni kibocsátási forgatókönyvek között – azaz a kár már „bekövetkezett”.

A képen egy világtérkép látható, amely a jövedelemváltozást mutatja a klímaváltozás nélküli gazdasághoz képest: a legnagyobb veszteséget vörös színek jelzik, főleg Dél-Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában, míg egyes északi régiókban (kék) kisebb nyereség látható.

Mit jelent ez fejenként?

• 38 billió USD / év osztva ~8,0 milliárd fővel ≈ 4 750 USD/fő/év.
• A legfrissebb ENSZ-becsléssel (8,2 milliárd fő 2024-ben) számolva 38 billió / 8,2 mrd ≈ 4 630 USD/fő/év.
• A 2025-ös revízió szerinti 32 billió / 8,2 mrd ≈ 3 900 USD/fő/év.

Ez azt jelenti, hogy minden egyes emberre évente több ezer dollárnyi „láthatatlan klímaadó” jut – és erről a legtöbben még soha nem hallottak.

A legfontosabb tudnivalók a Nature-tanulmányból

• „Elkötelezett” károk: A ma beépült felmelegedés, még további emissziók nélkül is, középtávon minden évben óriási veszteséget okoz a globális gazdaságnak. A központi becslés: 19% (később 17%) átlagos jövedelemcsökkenés 2049 körül.
• Éves veszteség dollárban: 38 billió USD/év (2005-ös, vásárlóerő-paritáson korrigált, „international” USD), a revízió szerint 32 billió USD/év.
• Egyenlőtlenség: A legnagyobb arányos veszteséget Afrika és Dél-Ázsia szenvedi el, míg Észak-Amerika és Európa jóval kisebb százalékos visszaesést tapasztalnak. A revízió szerint ezek az egyenlőtlenségek még erősebbek lettek.
• Kár vs. költség: A károk ~6× (revízió: ~5×) nagyobbak, mint a 2 °C-os cél tartásának mérséklési költségei. A nem cselekvés ára magasabb, mint a cselekvésé.

A folyamat már elindult: tonnánkénti CO₂-költség

Nem csak 2049-ben jelentkeznek a károk – már most is mérhetők. A különböző kutatások alapján az 1 tonna CO₂ kibocsátás társadalmi, gazdasági és ökológiai kárértéke jelenleg kb. 1300 USD, és folyamatosan emelkedik. Ez az érték – az ún. Social Cost of Carbon (SCC) – azt mutatja meg, hogy egyetlen tonna kibocsátás mekkora kárt okoz a világban.

A lényeg: teljesen mindegy, hogy a károkat globális GDP-kiesésként, éves aggregált veszteségként vagy tonnánkénti társadalmi költségként vizsgáljuk – a számok összeérnek. Mindegyik megközelítés ugyanarra az eredményre vezet: a kibocsátások folytatása gazdaságilag irracionális.

Miért fontos ez az önkéntes karbonpiacnak (VCM) és a karbonkrediteknek?

Ha a társadalmi kár évi 32–38 billió USD, illetve 1300 USD/tCO₂, akkor minden tonna ki nem bocsátott CO₂ valódi, számszerűsíthető közgazdasági hasznot jelent. A VCM:

1. Tőkét irányít oda, ahol a CO₂-csökkentés a legolcsóbb – ez gyorsítja a megújulók (pl. napelemek) és energiahatékonysági beruházások terjedését.
2. Keresletet teremt a klímamegoldásokra, ami méretgazdaságosságot és árzuhanást hoz, különösen a nap–szél–tárolás hármasban.
3. Igazságosabbá teszi a terheket, mert ott is forrást biztosít, ahol a legnagyobb a kár, de a legkevesebb a saját tőke.

A tanulmány fő üzenete: ha a károk többszörösen meghaladják a mérséklés költségeit, akkor a VCM nem luxus, hanem ésszerű biztosítás.

Mit üzen ez az olvasónak és a döntéshozóknak?

• Kommunikáció –> Mondjuk ki világosan: a semmittevés ára fejenként évente 4–5 ezer dollár, és tonnánként 1300 USD. Ezt a számot mindenkinek tudnia kell.
• Politika és pénzáramlás –> A köz- és magánforrások, köztük az önkéntes karbonpiac, döntőek a gyors dekarbonizáció felpörgetésében – mert olcsóbb megelőzni a kárt, mint kifizetni.
• Igazságosság –> A károk aránytalanul sújtják a legkevésbé felelős régiókat; a kreditalapú finanszírozás segíthet ott gyorsítani a megújulók terjedését, ahol a legnagyobb a haszon és a legkisebb a teherbírás.

A Nature-tanulmány üzenete kristálytiszta: ha a klímakárok ára éves szinten is többszöröse a mérséklés költségeinek, és tonnánként már most 1300 USD körül mozog, akkor minden ki nem bocsátott tonna CO₂ megtakarítás, nem pedig költség. A karbonpiac és a kreditek pedig felgyorsítják a tiszta energia terjedését, és egyre szélesebb társadalmi rétegek számára nyitják meg az energiafüggetlenség útját.

Forrás: ClimeNews